Az erő felébredt, ébredjünk hát mi is!

2016-01-13

Az erő felébredt, ébredjünk hát mi is!
A Star Wars VII. védelmében

Az új Star Wars filmről több jót hallani a kritikustól, mint az átlag mozibajáróktól. Így pár héttel a film bemutatása után, most hogy körvonalazódnak a felállások, beszéljük ezt meg. Szóval szóljon most ez az elégedetlenkedőknek.

Akiknek nem ez a film szól
Vannak azok az emberek, akik valójában nem is szeretik a sci-fit, a fantasyt, na ők aztán mindennek elmondják ezt a filmet. Elmennek, mert most ez a divat, mert most minden erről szól, a moziban aztán kínosan érzik magukat, mert „milyen hülyeség ez már”. Na nekik azt üzenném, hogy csak azért nem kell valamit csinálni, mert most menő. Olyan filmet válasszatok, ami nektek tetszik, amelyik témát szeretitek. Ha a vígjátékokért vagytok oda, akkor nézzetek meg egy vígjátékot. Ha Adam Sandlerért, akkor először kulturálódjatok, utána nézzetek meg egy igazán jó vígjátékot. Ha a mély drámákat szeretitek, azt is lehet találni a moziban, én is szeretem őket. De nektek talán nem is nagyon kell tovább olvasni, hisz számotokra a továbbiakban csupa érdektelen sci-fi, kocka dolog lesz itt.

Tudjuk mit akarunk?
Másik csoportban azok az elégedetlenkedők vannak, akik azért nézték meg a filmet, mert szeretik a régi részeket (maradjunk az eredeti trilógiában), szeretik a sci-fit. Nos, szerintem elégedetlenségük abból fakad, hogy maguk sem tudják, mit vártak. Míg az Egy új remény 1977-ben óriási lendületet adott a sci-fi műfajának, melyből a 80-as években olyan remekművek születtek, mint az Alien filmek (oké, az első 1979-es), a Szárnyas fejvadász, a Terminátor vagy épp az Emlékmás. De nem várhatjuk el ezt egy filmtől akkor, amikor a sci-fi eleve a csúcson van, és óriási népszerűségnek örvend. Olyan filmek láttak napvilágot az elmúlt években, mint a Gravitáció, az Interstellar, idén az Ex Machina vagy épp a Mentőexpedíció. Olyan sorozatokról nem is beszélve, mint a Black Mirror, The Expanse, A gyermekkor vége. Tehát 2015-ben hova forradalmasítsuk a sci-fit?

Vagy mégis hozhat újat?
Feltehetjük azért a kérdést, hogy még ha nem is írja át a sci-firől alkotott képünket, attól még hozhat valami újat. Viszont meggyőződésem, hogy a Star Wars világa nem bírná el ezeket a változásokat. Vagyis az univerzum még igen, de a mozinézők sokasága biztos nem. Kapargassuk meg kicsit a gyűlölt „új trilógia” felszínét. Kijelentem, hogy mint filmek, tényleg nem jók. Anakin karaktere egy picsogó kislány, akiért talán a Baljós árnyak kivételével nem tudunk izgulni, és bukása sem érint oly mélyen bennünket. A párbeszédek erőltetettek, és egyáltalán nem hatnak valóságosan. A film annyi CGI-t használ, hogy a színészek a zöld vászon előtt néha azt sem tudják, épp hol járnak. A látvány pedig érezhetően mű. Kivétel talán a Sith-ek bosszúja, ahol még mindig minden számítógépen létrehozott, de legalább szép. És hát ott van Jar Jar. Gyerekként vicces meg szórakoztató, de ismerjük el, irtó gagyi.
Viszont George Lucasnak láthatóan voltak újító szándékai. Megpróbálta a történetet egy erősebb tudományos alapokon álló, komplexebb univerzummal rendelkező irányba elvinni. Érezhetően nagyobb szabású, összetettebb, politikával, gazdasággal átszőtt világot alkotott. Az erőt és a régi részek misztériumát pedig biológiai alapokra helyezte.
És itt van a lényeg. A rajongók – talán Jar Jar kivételével – nem a film hiányosságait, nem az elcseszett dolgokat szidják. Hányszor hallottuk, és hányan vagytok meggyőződve arról, hogy „az erőt midikloriánokkal megmagyarázni halálos bűn”, „a Star Wars-nak épp a misztikuma, a sejtelmessége a lényeg”, „galaktikus kereskedelem meg szenátus a Star Wars univerzumában? Miféle blődség ez?” Ezek felett nem szeretnék ítélkezni, és teljesen el tudom fogadni – még ha én némely kérdésben megengedőbb lennék, mert miért ne? – de akkor szögezzük le, hogy a Star Wars egy soft sci-fi, inkább fantasy elemekkel, egy kalandfilm, és mi ezt szeretjük. Oké, ez a Star Wars.

J.J. Abrams és a megkötött keze
Szerintem előbb megegyeztünk, hogy a Star Wars nem egy hard sci-fi. De milyen világ is az, amit úgy szeretünk benne? Egy folklór alapokra fektetett, klasszikus karakterekkel és történetelemekkel játszó sztori. Ugye megvan ez a történet? Egy elfeledett hős, egy unalmas világban. De történik valami, amitől útra kell kelnie. Először nem akarja vállalni kiválasztottságát, de az útja során rájön, hogy nem kerülheti el sorsát. Van neki egy vicces meg hűséges segítője, illetve ott van az ősz öreg mester. Persze szükség van valami csodás fegyverre, illetve egy gonosz főellenségre, akinek lehetőleg nincs orra. És ezzel nem csak a Star Wars történetét írtam le.
De nézzük a konkrét filmmel szemben megfogalmazott kritikákat. Nos talán a legtöbbet hallott vélemény, és a legtöbb valóságalapja annak van, hogy az Egy új remény koppintása. Valójában az előbb megfogalmazott kötöttségek az Star Wars univerzumon belül, illetve a történet alapjainak sablonossága kb. ide vezet. És még azt is tegyük hozzá, hogy 2015-ben arra is törekedni kell, hogy a Transformerseken szocializálódott (azért remélem ez elég nagy túlzás, adná az ég, hogy az legyen) gyerekek is odatapadjanak a vászonra. Szóval kell egy erős ellenség, aki ha régen egy bolygót robbantott, most minimum egy bolygórendszert kell neki. Kellenek a látványos űrcsaták. Továbbá egy Star Wars részt nem nagyon tudok elképzelni lézerkardpárbaj nélkül, ezt pedig elég látványosan kell előadni, de a rajongók kedvére kell abban is tenni, hogy ne legyen ugribugri (mint az előzménytrilógiában), továbbá olyan karaktereknek kell mindezt véghezvinniük, akik nem uralják még az erőt. És ehhez képest ott, a havas erdőben az a jelenet egészen pazar, szép és melengeti a lelkemet.

Ami tényleg egyedi a filmben, és ami kiemeli
Essen azért szó arról is, miért egészen jó film Az ébredő erő. A karakterek. Te jó ég! Hát ők nagyon el lettek találva, és bár nem lett mindegyikőjükből kihozva a maximum, de erre rendkívül jó esélyük lesz a következő részekben. Kezdjük szépen sorjában. Minden fiú, kicsi és nagy, új szerelmet talált. Ray nagyon szerethető, nagyon erős karakter és valóban imádnivaló. A két srác, Finn és Poe sajnos még nem érték el a csúcspontjukat. Finn karaktere előtt egy igen erős fejlődés állhat még, Poe pedig az új Han Solo-vá nőheti ki magát vagányságával, lazaságával. Szívmelengető volt látni a régieket, Harrison Ford pedig hetvenvalahány évesen is annyira erős személyiség, hogy önmagában jó volt nézni, amikor a vásznon volt. Viszont van még egy megosztó szereplő. Kylo Ren. Az ő személyét illetően is hangzottak el kritikák. Nyilván nem olyan kemény és erős, mint Darth Vader. De épp ettől lett egy olyan tökéletes főellenség, amire várt ez a világ. Egy nagyon zavart, szétzilált fiú, rengeteg lefojtott érzelemmel. Egy sérült lélek, identitászavaros, komplexusokkal küzdő karakter, aki előtt még szintén hosszú út állhat.
A film többi eleme is Star Warshoz méltó. A zene ütős, valójában azóta a soundtrackjét hallgatom. A látvány pedig egyszerűen pazar. A mai igényeket kielégíti, valóságos, élő. Nem is csoda, hisz a legtöbb mindent fizikai valójában megépítettek, kint forgattak a sivatagban, valós környezetben.

Tehát összefoglalva. Egy klasszikus, sablonos „első rész” történet, a hős felfedezése, nagyon jól megírt és eljátszott karakterekkel. Csak ajánlani tudom, bár már nincs sok ember, aki még nem látta. Akik pedig fanyalognak, tényleg azt ajánlom, hogy gondolják végig, mit is vártak a filmtől, illetve ha mást kaptak volna, akkor nem jönnének-e az ellenkező érvekkel sajnálkozni. Az erő felébredt, ébredjünk fel mi is, gondolkozzunk el ezen, élvezzük a filmet, és várjuk a következő részeket. Jók lesznek.

 

Duba Gergő

Partnereink:

diák hálózat diák hálózat
diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat