Aljas nyolcas

2016-01-13

Aljas nyolcas

Az olyan rendezők új filmjeire, mint Quentin Tarantino, az ember bizonyos elvárásokkal ül be. Aki nem, az vagy hazudik, vagy nem látott még tarantino-filmet. Viszont azt kell mondanom ez az a film volt, melynél kifejezetten jó volt, hogy előtte elolvastam pár kritikát. Hogy miért? A mester előző filmjeire gondolva (Django elszabadul, Becstelen Brigantyk) arra számíthatunk, hogy ismét kapunk egy pörgős, eseménydús filmet. A kritikák viszont inkább arról szólnak, hogy a film bár jó, meg Tarantino, de túl hosszú, a történet több helyen leül, vontatottá válik. Szóval ezek ismeretében ültem be a moziba.

És valóban. Az Aljas nyolcas inkább a Kutyaszorítóban-hoz hasonlítható, mint a Becstelen Brigantykhoz, csak jóval hosszabb. A történet majdnem egésze egy helyen játszódik. A nyolc címszereplőnk egy hóvihar elől egy hegyi vendéglőbe húzódik. Itt pedig elkezdődnek azok a párbeszédek, amelyeket úgy vártunk a rendezőtől. A történetről nem is nagyon írnék többet, mert vagy belekezdek és mindent leírok, amit pedig senki nem akar, vagy értelmetlen gondolatokat, amiből senki semmit nem ért.

Hogy miért volt jó, hogy előre olvastam a filmről? Mert így pont egy hosszú, beszélgetős filmre számítottam (amit egyébként nagyon szeretek). Nem csalódtam. Minden tarantino-filmnek megvan a maga hangulata, viszont itt most olyan légkört teremtett, ami rendkívül erősen beszippantja az embert. Egy zárt tér, kint tombol a hóvihar, bent pedig nyolc valóban aljas rohadék. De róluk később.

Először a párbeszédekről. Tudjuk, hogy Tarantino ennek a mestere. Itt viszont tényleg a csúcsra járatta. Olyan dialógusokat írt, amik önmagukban viszik a cselekményt (persze fizikai mozgástérhiányában így kell lennie). De komolyan. Úgy képzeljétek el, hogy két és fél órán keresztül ülsz a moziteremben és szájtátva hallgatod hogy azok ott a vásznon ülnek egy fogadóban és beszélgetnek, a feszültség pedig nőttön nő. Aztán pedig lőnek. Persze. Ki ne számított volna erre? Az erős hangulathoz pedig nagyban hozzájárul Ennio Morricone zsenialitása, aki talán 30 év után írt újra zenét westernhez.

De jöjjenek most a karakterek. Itt tényleg egy aljas társaságról van szó. Azonosulni elég nehéz bármelyikjükkel is. Míg a Djangoban ott volt a címszereplő, aki adott egy azonosulási alapot, vagy a Brigantykban ott volt Brad Pitt karaktere, aki bár embertelenül és a nácikat megszégyenítő hatékonysággal irtotta a nácikat, mégis valahogy tudtunk érte izgulni. Na, az Aljas nyolcasban nem nagyon találtam ilyen karaktert. Mind gyilkos, végtelenül rasszista (mindkét oldalról), embertelen és félelmet keltő. És hiába a két és fél órás játékidő, még sokukban lett volna mit kijátszani, valahogy nem éreztem, hogy teljesen bemutatta volna őket a film. Bár a cselekmény szempontjából éppen eléggé. A színészek viszont mind pazarul hozták, amit elvártunk tőlük. Nem kis színészgárda.

Ugye ismerős Tarantino filmjeiben, hogy brutálisak és a végén mindenkit szarrá lőnek? Itt a végénél viszont már szerintem kicsit túlzásba esett a rendező. Öncélú volt néhol, indokolatlanul brutális, nagyon kemény, és nagyon véres. De nem volt elég az a nyolc ember. A végén egy visszaemlékezésben be kellett hozni még pár szereplőt, hogy őket is kiirtsák. Lehet én voltam fáradt és épp ezért a lassabb, dumálós részeket jobban átéltem, de ezt a brutalitást feleslegesnek éreztem.

Ja és még valami. Úgy esett, hogy szinkronosan láttam a filmet. Mivel mindenki tudja, hogy Tarantino filmjeit eredeti hangon kell nézni, szégyen gyötör. Viszont így erről is tudok írni valamit. Nos, a magyar hangok. Némely karakterhez elég furcsán illettek az adott szinkronhangok. Ezt aztán a film során megszoktam, és arra összpontosítottam, hogy mit mondanak, nem volt zavaró. A fordítás pedig egészen kiválóan sikerült, a magyar szövegek is ütősek. Amit viszont meg kell jegyeznem, hogy az amerikai tájszólásokat magyar tájszólással előadni több, mint furcsa. Ha nem tudjuk visszaadni a mi nyelvjárásainkkal az amerikai tájszólást, minek kell? Ha simán beszélnek, az is épp elég. Szerencsére aztán a hosszabb dialógusok közben csak itt-ott jött elő zavaróan, de akkor is.

Szóval kicsit összegezzünk. A Tarantino fanok úgyis megnézik. Aki nem az, annak is ajánlani tudom, de tudja, hogy mire ül be. Ha olyan jól elkapja a hangulatát a filmnek, mint nekem sikerült, akkor nagyon jól fog szórakozni mindneki.

 

Duba Gergő

Partnereink:

diák hálózat diák hálózat
diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat