Bognár Ádám – interjú

2015-12-24

  • Mit éreztél abban a pillanatban, amikor megválasztottak elnöknek?
  • Amikor megválasztottak elnöknek, bizonytalanságot éreztem, hogy valóban lesz-e erre időm, meg erőm. Teli voltam ötletekkel, elképzelésekkel, viszont tudtam, hogy egyedül ez nem jöhet össze. Csapatmunka kell. Nem tudtam, kikre számíthatok igazán, ezért első pillanattól kezdve arra gondoltam, hogy össze kell állítanom egy csapatot, akikkel jól tudunk együtt dolgozni. Tudtam, hogy nehéz lesz az idei évem – ha diplomához akarok jutni. Ezért kicsit szurkált, hogy jól tettem-e, hogy belementem az elnökösködésbe. Aztán mire haza értem aznap, biztos voltam magamban és tudtam, mit, hogyan akarok megoldani, ütemezni, és hogyan fogom elérni. Ez egyelőre sikerült.

 

  • Kérlek, mesélj néhány jövőbeni KAD-os eseményről, projektről!
  • Az előző félév arról szólt, hogy összekovácsolódjon egy csapat a régiek helyére, mivel a régi, alapító generáció mára szinte teljesen tovább állt. Nagyjából négy évente lecserélődnek azok az emberek, akik ismerik egymást és az elődjeiket. Ez a KAD életében úgy tűnik, most következett be. Így a magam módján próbáltam lehetőséget, felületet és specifikus programokat teremteni az emberek számára, hogy összekovácsolódjanak, jobban megismerjék és megkedveljék egymást. Ez akkor működhet jól, ha az emberek játszanak, sportolnak együtt, rengeteget beszélgetnek, és találnak maguknak valami hasznos elfoglaltságot, munkát, missziót, ami egy irányba terelheti a tekintetüket. Szerencsére nagyon jó csapat jött össze. Másrészt ösztökéltem minél több embert, hogy álljon elő saját ötlettel és valósítsa is meg… egyrészt ez tehermentesített engem is (nehéz évem van a suliban), másrészt minél több munkát és időt szentelünk valaminek, annál fontosabbnak érezzük azt, annál többet akarunk foglalkozni vele, annál inkább a magunkénak érezzük. Ezt most látom is pár emberen, hogy szinte verseng a szervezkedésben, pezseg az ötletelésben. A következő időszakban szeretném, ha ez legalább ilyen mértékben így haladna. Ha jobban oda tudnánk figyelni egymásra, ha minél többet segítenénk egymásnak. Szeretném, hogyha ez a jó csapat az energiáit nem csak magára fordítaná, hanem jótékony módon közvetítené azt a külvilág számára is. Szeretném, ha segíteni tudnánk egymást abban, hogy tartalmasabban teljék a budapesti élet. Ha motiválni tudnánk egymást a tanulmányainkban is. Az volna ideális, ha majd egyszer elmúlnak a KAD-os évek, akkor is számíthassunk egymásra és nosztalgiával nézzünk vissza. Az volna az ideális, hogyha majd lediplomázunk, akkor haza akarjunk térni, és otthon vállaljunk munkát. Továbbra is lesz minden héten legalább egy KAD-os program, több kulturális és tudományos program, mivel jön majd a tavasz és a nyár, ezért lehetőleg többet sportolunk is. Remélhetőleg, most már bele tudunk vágni a szlovákul tanulásba, valamint több jótékonysági, segítő programban veszünk részt vagy szervezünk. Ami pedig a külkapcsolatokat illeti, szeretném még szorosabbra fűzni a szálakat a Rákóczi Szövetség többi helyi szervezetével és a DH-s diákkörökkel (kiemelten az indulófélben lévő győri csapattal). Azt sajnálom csupán, hogy a legjobb programjaink általában a 15-25 létszámúak és így akik csak bulikra jönnek, pont ezekről maradnak le, viszont ezek a programok jelentős részben talán pont azért jobbak, mert kevesebben vagyunk jelen és jobban tudunk egymásra figyelni.

 

  • Mit gondolsz, Budapesten miért nincsen olyan pezsgő felvidéki egyetemi élet, mint más egyetemvárosokban?
  • Budapesten pezsgő felvidéki élet van, iIgaz ez több generációra is. Rengeteg felvidéki dolgozik és tanul Budapesten, Tiszacsernyőtől Pozsonyig. Egyrészt rengetegen elvesznek a magyar nyelvű, kultúrájú közegben – ez rendben van, rossz helyen ők sincsenek szerintem. Másrészt baráti társaság szólít meg különböző kategóriákból felvidékieket: dolgozók, egyetemisták, keresztények, keletiek, nyugatiak, stb. Ez is rendben van – tulajdonképpen a KAD is egy ilyen baráti társaság. Mi az egyetemistákat szólítjuk meg elsősorban (örülve a dolgozóknak is). Igyekszem, hogy minél több kategóriának megfeleljünk, hogy jól érezze magát itt a szolid hívő keresztény, a frissen diplomázott, a különféle politikai irányultságú személy és a gólya egyaránt.

 

  • Miben látod a KAD fontosságát?
  • A KAD jelentősége abban van, hogy az ember még egy ilyen nagy városban se vesszen el, hogy vissza tudjuk csatolni Felvidékhez a Magyarországra érkezőket. Fogyunk odahaza, ezért fontos, hogy összetartsunk bárhol is vagyunk és biztassuk, segítsük egymást a hazatérésre. Ezen az nagy mértékben segíthet, ha az itthoni kötelékeinket erősítjük még akkor is, mikor új arcokat ismerünk meg. Hogy munkatársak, támogatók, barátságok, szerelmek szülessenek – csak így tudjuk visszacsatolni majd a friss diplomás felvidékit a szülőföldjéhez. Ez a KAD rendeltetése szerintem.

 

  • Hogyan definiálod magad a KAD szerepében?
  • Elnökként az a feladatom, hogy vezessek és szolgáljak alázattal. Hogy megfontoljam a dolgokat, mindenből a megfelelő mértékkel merítsek és mindenbe a megfelelő mértékkel töltsek. Elnökségem első perceitől fogva, mindig meghallgatom a régiek tanácsait és véleményét. Legalább annyit köszönhetek az alapító és régi kadosoknak mint a mostani vezetőségi stábomnak. „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti szeretetből”

Juhász Anita

Partnereink:

diák hálózat diák hálózat
diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat diák hálózat